Parazitákat okozó autoinfekció

Az orvosi mikrobiológia tankönyve | Digitális Tankönyvtár

Az elsősorban a testüregeket és a főleg különböző szöveteket fertőző kórokozókat külön ismertetjük, mindkettőn belül elválasztva a rendszertani csoportokat: amoebákat, ostorosokat, csillósokat és spórásokat. Testüregi protozoonok Amoeba Az amoebák a természetben rendkívül elterjedtek, számos parazitákat okozó autoinfekció és gerinces állat parazitái. Állábakkal pseudopodium mozognak, és bekebelezik táplálékukat. A sejtek nem rendelkeznek organellumokkal.

Aszexuális úton, a trophozoiták bináris hasadásával, egyes esetekben több-magvú cystákban képződő trophozoitákkal szaporodnak. Az emberben előforduló amoebák többsége Entamoeba coli, Entamoeba dispar, Entamoeba hartmanni, Entamoeba gingivalis, Entamoeba moshkowski, Endolimax nana commensalis.

Viszonylag kevés de rendkívül fontos emberi parazita található közöttük. Kettő, az Entamoeba histolytica és a Dientamoeba fragilis a bélrendszer kórokozói, míg a Naegleria és Acanthamoeba fajok elsősorban szöveti, opportunista patogének.

Kutatási kuriózum: Hymenolepis nana malignus transzformációja humán gazdaszervezetben

Entamoeba histolytica Az Entamoeba histolytica az amoebás dysenteriakórokozója. A morfológiailag azonos E.

• Helminth tojás megelőzése
• Dr. Diag - Cryptosporidiosis
• Férfi felfázás tünetei
• Megjelenés:
• Féreg kezelésére fekélyes vastagbélgyulladás

Morfológia és biológiai tulajdonságok A protozoonanak vegetatív és cystás alakját különböztetjük meg. A vegetatív trophozoita 3.

Cryptosporidiosis

A sejtmagban a magvacska általában centralisan helyezkedik el, a maghártya mentén kromatinszemcsék találhatók. A cysta 3. A cystában gyakran található ún. Entamoeba histolytica székletben.

Parasitologia Hungarica (Budapest, ) | Könyvtár | Hungaricana

A: jól megfigyelhető a trophozoita erősen acuolizált citoplazmája, B: a két gyakran 4 sejtmagot tartalmazó cysta Public Health Image Library, CDC, és Moore, Jr felvétele 3. Patogenezis A fertőzés forrása az E. A bekebelezett cysta a duodenumban trophozoitává alakul az excystatio során, majd ezek megtelepszenek a coecumban és a colonban 3.

A trophozoiták a bélhám galaktóztartalmú receptorához kötődve histolyticus enzimjeik segtségével behatolnak a colon hámjába és kiterjedt elhalást hoznak létre. A folyamatban a trophozoiták citotoxinjának tulajdonítanak elsősorban szerepet, mely a bélhámsejtek mellett a leukocytákra is parazitákat okozó autoinfekció.

Az elpusztult neutrofil sejtekből kiszabaduló enzimek hozzájárulnak a szövetpusztuláshoz. Az Entamoeba histolytica fertőzési ciklusa.

Magyarázatot lásd a szövegben Az esetek nagy részében az amoeba a bélben marad, a fertőzés nem parazitákat okozó autoinfekció tovább. Előfordul azonban, hogy a trophozoiták a roncsolt erek útján a szervezet egyéb helyeire is eljuthatnak és ott is kóros elváltozásokat okoznak. Elsődlegesen a májban, ritkábban a tüdőben, esetleg az agyban alakulhat ki amoebás tályog. Ezek főleg trópusi amoebás fertőzések során észlelhetők, a mérsékelt égöv alatt található törzsek ilyen kórképet ritkábban okoznak.

Klinikai kép Nálunk az amoebiasis szokásos formája a tünetmentes cystaürítés. Az esetek egy része feltehetően a morfológiailag nem elkülöníthető apatogén fajoknak E.

A szervezet ellenállóképességének csökkenése, táplálkozási zavarok, vagy bakteriális bélfertőzések azonban klinikai tünetekkel járó amoebiasist idézhetnek elő. Krónikus amoebiasis esetén a tünetek enyhék.

Betegség megnevezésének szinonímái:

Időnként hasmenés, testsúlyvesztés és gyengeség észlelhető. A mi éghajlati viszonyaink között fertőzöttek döntő top méregtelenítés kiegészítők ebbe a krónikus hordozó, cysta ürítő csoportban tartozik. Akut amoebás dysenteria 3.

A klinikai tünetek akkor jelentkeznek, ha a kórokozó behatol a bélfalba.