A fejében egy parazita dal
Epizódok a pénzkérés történetéből Két dologgal feltétlenül tisztában kell lennie annak, aki meg akarja érteni a kultúra finanszírozásának antik módszereit.
Koronavírus: újabb korlátozásokat vezettek be Szlovákiában Rachel Palma szokatlan és ijesztő tüneteket fedezett fel magán.
Az egyik az, hogy az egyén nem rendelkezhetett korlátlanul saját vagyonával, mivel a közösség bizonyos adományokat elvárt tőle. Ezt hívták leiturgiának.
- Mit tegyen férgek miatt?
- Táplálkozás a paraziták és férgek kezelésében
- S azt mondta: »Nincs apád és nincs anyád!
- REVICZKY GYULA ÖSSZES KÖLTEMÉNYE
- Béndek Péter: Parlamenti felsőházat! | Mandiner
- Kifejezetten megállapít olyan szabályokat, amelyek kutyáknak, macskáknak és görényeknek a tagállamokba történő nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozik, és szükség szerint rendelkezik olyan megelőző egészségügyi intézkedésekről, amelyeket felhatalmazáson alapuló aktussal kell elfogadni a valószínűleg az állatok mozgásával terjedő, a veszettségtől különböző betegségek elleni védekezés céljából.
A másik az, hogy a leiturgiák teljesítése még látszólag sem volt önkéntes. Aki nem vállalta ugyanis e költségeket, könnyen elveszíthette vagyonát a vagyoncsere antidoszisz intézménye által. A leiturgiának két fajtáját ismerték.
Az Európai Unió L /
Az egyik egy hadihajó felszerelése, a másik egy kórus bemutatójának szponzorálása volt khorégia. A betanítás során a khorégosznak állnia kellett a többnyire szegény polgárokból álló drámai- vagy dithürambosz-kar élelmezését, jelmezeit, próbatermét.
Igaz, az esetleges győzelem után a karvezető neve az általa állított győzelmi emlékművön megelőzte a költő mondjuk Szophoklész nevét. A kardalgyőzelem növelte egy politikus népszerűségét, így a siker kárpótolt a költségekért. Nem csoda, hogy Themisztoklész és Periklész is karvezetőként kezdte politikai pályafutását.
- Tini titánok, harcra fel! – Wikipédia
- Szponzorok a görög–római világban | Beszélő
- Egy időben megszabadulni a férgektől
Themisztoklész Phrünikhosz darabját, Periklész pedig Aiszkhülosz Heten Thébai ellen című tragédiáját vitte sikerre Kr. Ismerünk olyan khorégoszt, aki nem kevesebb mint 5 ezer drakhmát, vagyis 15 ezer napi napidíj összegét költötte egy bemutatóra! A legszebb khorégosz-emlékmű, amelyet Lüszikratész állított Kr. Az Akamantisz törzs gyermekkórusa győzelmet aratott.
Azt hitték, agydaganata van, de a valóság ennél jóval megdöbbentőbb
Theón volt az auloszjátékos. A kórust azt athéni Lüsziadész tanította be dithüramboszára Euainetosz arkhónsága idején. A görög és római világban ennek ellenére egyre nagyobb tért hódítottak a tehetős polgárok és uralkodók valóban önkéntes adományai, amelyekkel közösségüket gazdagították szobrokkal, festményekkel, középületekkel vagy iskolák fenntartásával.
Az ilyen jótékonykodást euergesziának hívták, a jótevőt pedig euergetésznek, akinek a nevét a közösség megtisztelő feliratokkal örökítette meg a város főterén. Magukon az épületeken az euergetészek feliratai hirdették, kinek is köszönhette az adott város a színházát, oszlopcsarnokát vagy éppen vízvezetékét.
Marcus Agrippa, Augustus barátja például önként vállalta Rómában az aedilisi tisztséget, és saját a fejében egy parazita dal kijavította az utakat és középületeket, rendbe tétette a városi vízvezetékeket, hétszáz vízmedencét, ötszáz szökőkutat és százharminc elosztótartályt építtetett. Az épületeket háromszáz bronz- és márványszoborral valamint négyszáz márványoszloppal díszíttette, és mindezt egyetlen év alatt.
Városszépítő munkáját a Pantheon ma is álló, hatalmas épületével koronázta meg. Nem minden építtető volt ilyen gazdag.
Amikor Kr. Az adományozók nevét márványtáblákon tették közzé, innen tudjuk, hogy míg a spártai állam aiginai drakhmával 3,2 kg ezüst támogatta az építkezést, a spártai Timeasznak vagy a pellénéi Damonoosznak csak oboloszra fél drakhmára futotta.
A pórul járt jótevő A megajándékozott nép azonban nem mindig bizonyult hálásnak. Hadrianus korában, a Kr.
Szponzorok a görög–római világban
Részemről beleegyeztem abba, amit kért, és elfogadtam, hogy nem a polgártársainál szokásos módon, akik a pillanatnyi hírnév érdekében látványosságokra, osztogatásra a fejében egy parazita dal versenyek rendezésére fecsérlik becsvágyukat, inkább azt válassza, amin keresztül reményei szerint városát a jövőben pompásabbá teheti.
Fennmaradt egy ügyvédük felirata, aki állandóan Septimius Severus, Caracalla és Macrinus nyomában járt, akármerre is utaztak a birodalomban, és városa kéréseivel ostromolta őket. A császárok amúgy is némi nyomást gyakoroltak az önkéntes adományozókra. Augustus, aki példát mutatott omladozó, régi templomok és középületek felújításával, barátait és a senatus tagjait is erre ösztönözte.
Marcius Philippus a Múzsák Herculesének templomát, Lucius Cornificius Diana templomát, Asinius Pollio a Szabadság templomának átriumát, Munatius Saturnus templomát, Cornelius Balbus egy színházat, Statilius Taurus egy amphiteatrumot épített újjá, Marcus Agrippa hatalmas építkezési programjával pedig már az előbbiekben megismerkedtünk.
A szerényebb községek szerényebb támogatással is beérték.
Azt mindenesetre határozott formában jelezték, hogy valamiféle jótéteményt szívesen látnának a kipécézett gazdag férfiú részéről. Ifjabb Pliniust például a birtokával szomszédos Tifernum városkája választotta meg még szinte gyermekkorában pártfogójává, és ahányszor csak odaérkezett, látványos ünneplésben volt része.
Plinius értett a finom jelzésekből, és saját költségén templomot emelt a tifernumiak számára, felszentelésén pedig valóságos népünnepélyt rendezett. Udvari hízelgők Nagy Sándor építésze és szobrásza, Sztaszikratész egyszer azzal a fantasztikus tervvel állt elő, hogy az uralkodó hírének legmegfelelőbb emlékmű egy hatalmas szobor lenne, amelyet Athósz hegyéből faragna ki. A hegy nagyságú Nagy Sándor-szobor bal kezében egy tízezer lakosú várost tartana, jobbjából pedig egy folyó zuhogna a tengerbe.
A profi hízelgők persze tisztában voltak vele, melyik uralkodónak mivel járhatnak kedvében. Az ínyenc és élveteg Tiberius császárt Asellius Sabinus kulináris költeménnyel lepte meg, némi támogatás reményében: megverselte egy gomba, egy pipiske, egy osztriga és egy fenyőrigó vetélkedését a legfinomabb ínyencség címéért. Mindez alig hatvan évvel az után történt, hogy Augustus barátja, Caius Maecenas olyan halhatatlan költőket részesített támogatásban, mint Vergilius, Horatius és Propertius. Nyilvánvaló, ha a megrendelő személye és ízlése változik, szükségszerűen változik az is, amit megrendel.
Az Asellius Sabinushoz hasonló udvari költők vagy előkelők házánál lebzselő haszonlesők kézikönyvét Lukianosz írta meg Az élősködő címmel. Szimón, a főszereplő a gazdagokon való élősködést tudománynak tekinti, amely magában hordja saját célját. A paraziták és filozófusok a fejében egy parazita dal Szimón arra a következtetésre jut, hogy míg az élősködők nem szorulnak a filozófiára, a filozófusok gyakran szorultak előkelők támogatására.
Fel is miért van a gyermekben férgek? a barátaiból élő Szókratészt, a szürakuszai Dionüsziosz türannosz udvarában letelepedett Aiszkhinészt és Platónt, valamint a kürénéi Arisztipposzt.
Ők éppúgy a zsarnok kegyéből éltek, mint ahogy a makedón udvarban letelepült Euripidész, a jeles athéni drámaíró a királyéból. A különbség köztük és a paraziták közt csupán annyi, jegyzi meg Szimón, hogy a filozófusok, drámaírók, szónokok és művészek munkájukért cserében várják el a támogatást, az élősködők viszont mindezt munka nélkül érik el, így az előkelők barátjának, nem pedig alkalmazottjának vagy éppen szolgájának érezhetik magukat.
A parazita és eltartója ugyanakkor kölcsönösen előnyös üzletet kötnek, mert mit ér az előkelőség és a gazdagság, ha a patrónus egyedül, kísérők és hízelkedők hada nélkül jelenik meg az agorán vagy a forumon?
Ki hiszi el róla, hogy valóban befolyásos ember? Ifjabb Plinius mindenesetre szép és helyes szokásnak tartotta azt, hogy a költőket, akik egyes személyeket vagy egész városokat magasztaltak verseikben, tisztségekkel és pénzzel jutalmazták meg. A pénz hatására, úgy tűnik, még a legélesebben fogalmazó kritikus is hajlandó megenyhülni. Tanárok pályázatai Az ókorban nem létezett állami, kötelező közoktatás, hanem a szülők vagyoni helyzetüknek megfelelően vagy tanárt szerződtettek gyerekük mellé, vagy beíratták egy vállalkozói vagy alapítványi formában működő iskolába.
Ifjabb Plinius arról is ír, hogy nem látványosságok vagy gladiátori viadalok szponzorálásával akart könnyű népszerűséget elérni, hanem alapítványt tett szegény, de tehetséges gyerekek iskoláztatására. Arról, hogy hogyan is működött egy ilyen alapítványi iskola, a milétoszi Eudémosz Kr.
Ha mégsem adják át azt a pénzt, ami a számlán áll, büntetésül fizessék meg a népnek az összeg kétszeresét. Az férgek megnyilvánulnak jövedelmekről mérleget készítő adófelügyelők különítsenek el minden évben, az egyenlegben háromszáz sztatért a pénzalap leendő jövedelmének fejében, és utalják át minden hónapban a kincstárnokok kiadásaira az esedékes összeget.
Ha pedig nem különítik el az összeget az előírtak szerint, fizessenek ötszáz sztatér büntetést, amelyet Hermésznek és a Múzsáknak szenteljenek. Akik testnevelést vagy írást akarnak tanítani, iratkozzanak fel a jövő évre beiktatott gyermekfelügyelőknél, minden évben van feliratkozás Artemiszión havának közepétől huszadikáig, a a fejében egy parazita dal pedig függesszék ki a neveket Antiokhosz oszlopcsarnokára.
Nyolc nappal az említett hónap lejárta után, miután összegyűlt a népgyűlés, helyezzenek a színpadra egy háromlábú edényt és egy füstölőt, legyenek ott a papok közül a gyerekek tornacsarnokában tisztelt Versenyek Hermészének papja és a Múzsák papja, a szentély hírnöke, azok, akiket kézfelemeléssel megválasztottak és be akarják tölteni a gyermekfelügyelő tisztét, és amíg él, maga Eudémosz is, azután pedig Eudémosz leszármazottai közül a legidősebb, s a fejében egy parazita dal a fejében egy parazita dal be a tömjénnel a füstáldozatot Hermész, a Múzsák és a Múzsákat vezető Apollón tiszteletére, a szentély hírnöke pedig imádkozzék a népgyűlés résztvevőiért, hogy aki szavaz a testneveléstanárokra és az írástanárokra, azokra szavazzon, akiket a gyerekek tanítására a legalkalmasabbnak talál, és semmiféle becsvágy ne befolyásolja az igazságosság ellenében döntését, és aki az igazság szerint dönt, annak jól menjen a sora, de aki nem, annak éppen ellenkezően.
Ezután pedig a gyermekfelügyelők adják át a tanács írnokának a felírt neveket, ő pedig vezesse elő őket egyenként. A bejövőket eskessék meg egyenként a papok és a szentély hírnöke. A testneveléstanárok esküje pedig így hangozzék: Esküszöm Hermészre, hogy a milétosziak közül senkit sem beszéltem rá, hogy énrám szavazzon, és mást sem bíztam meg vele, hogy érdekemben propagandát folytasson, és átok terhe alatt kijelentem, hogy az igazul esküvőnek jól menjen a sora, a hamisan esküvőnek pedig éppen ellenkezően.
Tini titánok, harcra fel!
Az írástanárok ugyanezt az esküt tegyék le, de Apollónra és a Múzsákra esküdjenek. A megjelentek közül szavazzanak meg kézfelemeléssel és nevezzenek ki négy testneveléstanárt és négy írástanárt. A testneveléstanárok bére a határozat értelmében havonta és személyenként harminc drakhma, az írástanároké pedig havonta és személyenként negyven drakhma Azért, hogy a bért mindegyikük rendszeresen megkapja, a kincstárnokok a meghatározott összeget minden hónap első napján adják át a testneveléstanároknak és az írástanároknak.
Ha valamelyikük mégsem adja át, fizessen büntetésként ötszáz sztatért, amelyet Hermésznek és a Múzsáknak szentelnek, ebből hajtsák a fejében egy parazita dal a testneveléstanárok és írástanárok számára kifizetendő bért a piacfelügyelőkre vonatkozó törvénynek megfelelően.
A költségvetés által e célra elkülönített alapot senki, semmilyen formában ne használja föl más célra.
