Paraziták és gazdák
Kónya vicsorgó Lathraea squamariakora tavaszi holoparazita növény Élősködő növényeknek azokat a fajokat nevezzük, amelyek tápanyagaik legalább egy részét közvetlenül más élő növényekből nyerik. A félélősködő vagy hemiparazita fajok képesek fotoszintézisre, amelyhez a szervetlen tápanyagokat a gazdától szívják el, majd ők maguk alakítják tovább szerves vegyületekké. Ilyenek a szemvidítófű- Euphrasiaa kakascímer- Rhinanthus és a fagyöngyfajok Loranthus, Viscum. A teljes élősködők vagy holoparaziták egyáltalán nem állítanak elő szervesanyagot, nem fotoszintentizálnak, mert a szerves vegyületeket is a gazdanövénytől vonják el.
Amennyiben ez az egyensúly a gazdaszervezet természetes ellenálló képességének csökkenése révén felborul a parazita a gazdát károsítja. A gazdaszervezet az élősködők ellen védőerőinek módosításával védekezik, aktiválja a reticuloendotelialis rendszert.
E rendszer sejtjei az élősködők által termelt idegen fehérje antigén hatására specifikus ellenanyagot antitest termelnek.
- Gyógyszerek férgek kezelésére felnőttekben
- Belfereg orrviszketes
- Eimeria debliecki, E.
- Lengyel Attila kutatói blogja: Paraziták és a fajgazdagság
- Nagy László, infektológus A helminthiasis - azaz a férgesség mint betegség - olyan kórkép, amelyet a szervezetben parazita életmódot folytató férgek vagy azok lárvái idéznek elő.
A paraziták antigénjei rendszerint proteinek vagy protein komplexumok, amelyek a protozoon, illetve a féreg különböző biológiai megjelenési formáinak felszínén vagy szekrétumában paraziták és gazdák jelen. Az antigén 2 csoportja: szomatikus antigén, ES antigén Egyes féregfertőzésekben a protektív immunitás kialakításáért felelős antigének meghatározott fejlődési stádiumban lévő lárvák vedlési folyamatait megindító úgynevezett vedlési nedvben találhatók.
Az antigén hatására keletkezett antitest vagy a keringésbe jut humorális immunitás vagy a termelődő sejtekeben marad celluláris immunitás. A paraziták szervezetbe lépését követően lappangási idő nélkül paraziták és gazdák lépnek az aspecifikus védelmi reakciók.
A fagocitáló sejtek a protozoonokat bekebelezik, de a férgekkel szemben hatástalanok. Az immunrendszer stimulációja révén a parazitákkal szemben humorális és celluláris immunválasz alakul ki. Az ellenanyagok neutralizálják az extracellulárisan előforduló protozoonokat.
A Magyarországon előforduló féregfertőzések
Opszonon hatásuk révén elősegítik a fagocitózist. A T — limfociták által termelt limfokinek aktiválják a makrofágokat, és ezek kifejezettebben képesek a protozoonokat bekebelezni.
A vérbe vagy a szövetekbe kerülő extracelluláris paraziták fertőzőképességét a homológ ellenanyagok inaktiválják. A férgekkel szemben a szervet különbözőképpen igyekszik felvenni a küzdelmet.
Élősködők, paraziták
Méretük miatt a fagocitózis nem érvényesülhet. Féregfertőzés esetén az IgE — ellenanyagok mennyisége megnő, az eozinofil sejtekből fehérjék szabadulnak ki, melyek a férget károsítják. A parazitás fertőzésekben az immunitás lehet: veleszületett: vitatott pl. A fertőzés humán következményei A fertőzés humán következményei: A paraziták gazdaszervezetet károsító hatása összetett folyamat: egyrészt általános, másrészt lokális.
Ez az élősködők fajától, számától, az invázió és a megtelepedés helyétől, a gazdaszervezet egyéni érzékenységétől függ.
Közvetett kárértékek: Táplálék elvonás: a paraziták a gazdaszervezet szervezetében élnek, az életműködésükhöz szükséges táplálékokat innen nyerik, és ide ürítik anyagcseretermékeiket, így jelentős ártalom a paraziták és gazdák.
Paraziták – mit érdemes tudni róluk?
Mechanikus ártalom: több okból jöhet létre. Egyrészt a növekvő parazita nyomás felelős gyakran az életveszélyes tünetekért, másrészt a bélüreg, az epeutak, a vérerek, a ductus choledochus elzárásáért. Mechanikus ártalom jelentkezhet a féreg aktív tevékenysége pl.
Toxikus hatás: A paraziták legfontosabb káros hatása az anyagcseretermékek által okozott toxikus ártalmakra vezethető vissza. Más paraziták anyagcseréje során viszont extracelluláris enzimek csoportjába tartozó anyagok keletkeznek, melyeknek szövetkárosító hatásuk van.
A paraziták paraziták és gazdák és a szétesésükkor felszabaduló fajidegen testfehérjéik útján váltakozó fokú túlérzékenységet allergiát okozhatnak. Közvetlen kárértékek: Kóros szövetszaporodás: előfordulhat a paraziták tartózkodási helyén kölesnyi, lencsényi múló gócok képződése, vagy a kifejlett élősködők megtelepedése következtében fejlődő kötőszöveti tok, vagy a hámszövetek túlburjánzása, valamint specifikus új képletek keletkezése.
Hozzászólások
A szövetszaporodást a megtelepedő parazita vagy fejlődési formáinak erőművi, toxikus hatása indítja meg. Gyulladásos elváltozások: az élősködő mechanikus vagy toxikus ártalma nyomán a béltraktus, a tüdő, a kiválasztó szervek, az erek, a nyirokutak, a nyálkahártyák falában, esetleg a kültakarón vagy a bőr alatti kötőszövetben fordulnak elő.
A szervezet ellenálló képességének csökkenése: ezen ártalmak összessége a fertőzött szervezetben gyakran az ellenálló képesség csökkenéséhez vezet.
Helmithek felosztása, szerkezete: Szerkezetük: Lapos testű vagy hengeres paraziták.
Alakjuk szerint és a törzs szerint vannak különböző osztályok. Emésztőcsatornájuk vakon végződik, zömmel hermefroditák. Nyelv vagy levél alakúak, 2 szívókával rendelkeznek. Nagyságuk: mm — m — ig.
A különféle populációk közt sokféle kölcsönhatás lehetséges, ilyen például ragadozó - prédaa parazita-gazda, a parazitoid -gazda, valamint a szimbionta partnerek közti kapcsolat. A fajok közti kapcsolatok ilyen csoportosítása nyilván csak egy közelítés, a természetben átmeneti formák és az egyes kategóriákba be nem sorolható életmódok is megfigyelhetők. Az élősködő az életciklusának jelentős részét a gazdaegyeden gazdaegyedben éli, abból táplálkozik, csökkenti annak túlélési és szaporodási esélyeit tehát virulensesetleg tünetekkel jellemezhető betegséget is okozhat tehát patogén is lehet. Az élősködők rendszerint nem ölik meg a gazdát. A gazdafaj típusa szerint megkülönböztetünk növényi és állati élősködőket.
